Június 24-én, azaz tegnap volt a többszörös világbajnok Juan Manuel Fangio születésének 112. évfordulója. Az ötszörös bajnokot még mai napig is tisztelik. Mit kell tudni róla?

Az 1950-es években az F1-es világbajnokság még gyerekcipőben járt. A pilóták mindenki szemében hősök voltak. Nyugdíjas korukban éppúgy tisztelték, mint amikor még futamokat nyertek. A sportág újoncai azon törhetik fejüket, hogy miért volt akkora felhajtás egy férfi körül, aki 38 évesen debütált az F1-ben. Voltak pilóták, akik 47 évesen vonult vissza és 51 futamon állt rajthoz. Ennek ellenére 1951 és 1957 között 24 győzelmet és öt világbajnoki címet szerzett. Egészen 2002-ig senki nem tudott 5 bajnoki címet szerezni az F1-ben. Michael Schumacher állította be először ezt a rekordot. Egy évvel később pedig túl is szárnyalta. 47,06%-os győzelmi aránya továbbra is veretlen.

Térjük vissza Juan Manuel Fangio-hoz. Szent Juan napján született Balcarce burgonyatermesztő városában. 180 mérföldre Buenos Airestől. Hatan voltak testvérek. Apja olasz bevándorló volt, aki házakat festett. Fia első szerelme a futball volt. Autóversenyzői karrierjét Argentínában kezdte 1934-ben. Leginkább hosszútávú országúti versenyeken indult, és 1940–1941-ben Argentin Nemzeti Bajnok lett. A második világháború kitörése törést jelentett karrierjében, ami miatt 1947-ig nem versenyezhetett Európában.

Juan Manuel Fangio a legtöbb versenyzővel ellentétben nagyon idősen érkezett meg a Formula–1-be, és sok versenyen ő volt a legidősebb induló. Az ő idejében még nem állt a pilóták rendelkezésére biztonsági felszerelés. Olyan híres versenyzőkkel vívott élvezetes küzdelmeket, mint Alberto Ascari, Giuseppe Farina, és Stirling Moss. A későbbi korok versenyzői, például Jim Clark, Alain Prost, Ayrton Senna és Michael Schumacher a saját idejükben mindig Fangio eredményeivel hasonlították a sajátjukat. Ezt teszik annak ellenére, hogy köztudomásúlag teljesen más szabályok között futják a versenyeket. Például abban az időben egy versenyző több autót is elhasználhatott. Fangio már az Alfa Romeóval is rendkívül sikeresen versenyzett 1950-ben.

1950-ben a világbajnokságot a második helyen fejezte be, csapattársa Giuseppe Farina mögött. (Abban az évben mind a hat európai Forma 1-es versenyt egy Alfa Romeo nyerte, vagy Fangioval, vagy Farinával a volánnál.) Első világbajnoki címét 1951-ben szerezte meg. Az 1952-es sorozatban szépen szerepelt egészen az olasz monzai futamig, ahol nyaksérülést szenvedett. A baleset után gyorsan visszatért a versenyzéshez, mikor első futamán egy Lancia D24-gyel megnyerte e 200 mérföldes La Carrera Panamericana országúti versenyt. Az 1954-es évad első felében, a Mercedes megjelenéséig a Maseratinál, utána az új csapatnál versenyzett. A tizenkét futamból nyolc (a világbajnokság nyolc futamából hatot) megnyert. Ebben az évben a továbbfejlesztett Mercedes-Benz W196 autóval versenyzett. Az 1955-ös (a Le Mans-i katasztrófa miatt szomorú emlékű) szezonban megszerezte második világbajnoki címét, és a Mercedesé lett az összes elsőség abban az évben.

Azt mondta, szívesen barátkozott volna riválisaival, de „a versenypályán mindannyian ellenségek voltunk: „Egy verseny alatt mindig azt hittem, hogy én vagyok a legjobb.”- mondta. Ha kiszállt az autóból, akkor a következőket hangsúlyozta: „Mindig hinned kell, hogy te leszel a legjobb, de soha nem szabad elhinned, hogy ezt tetted. Egész életemben szerencsém volt. Megtiszteltetésnek érzem, hogy argentin lehetek. Aki nem szereti a hazáját, az nem szeretheti a családját…Még mindig megvan az összes trófeám. Nem az enyémek, hanem mindazoké, akik támogattak engem. Nem vagyok gazdag ember. Van elég élveznem az életet, és hagyhatok valamit a családomra. Ha igazán gazdag lennék, azt kérdezném magamtól: „Miért?” Jobban élvezem magam, mint mások, akik csak a pénzt hajszolják. A barátság a legnagyobb gazdagság, amit bárki birtokolhat.”- mondta akkoriban Juan Manuel Fangio.

1956-ban Fangio átment a Ferrarihoz Alberto Ascari helyére, aki egy balesetben életét vesztette. Három futamon győzött, az összes többin pedig második helyen ért célba. 1957-ben visszatért a Maseratihoz, és bevallottan pályafutása legnagyobb futamgyőzelmével a német nagydíjon[1] megnyerte ötödik világbajnoki címét. 51 versenyen indult, és ebből 24 futamot megnyert. (A legjobb nyerési arány a sportág történelmében.) Kubai felkelők 1958. február 23-án elrabolták, de később kiszabadult.

Élete nagy részében Fangio a Mercedes-Benzet képviselte, gyakran vezette régi versenyautóját bemutatókon. Juan Manuel Fangio 1995-ben Buenos Airesben halt meg. 2005-ben az olasz Pagani róla nevezte el a legújabb, Zonda 2005 C12 F autóját. Unokaöccse, Juan Manuel Fangio II szintén sikeres autóversenyző volt.